Fél-e a malac a PB-gáztól? (III. rész)

Az ám, csak egy kis időre. Ugyanis a sok sürgés-forgás közben bizony a másik három PB-gáz palack cseréje, bizony elfelejtődött.

Mondjuk ez így nem pontos, mert én rendszeresen indulni akartam, azonban mindig akadt valami fontosabb dolog, amit meg kellett csinálnom. Az idő múlásával ugyan is a csapat férfi része egyre inkább a koordinálással volt elfoglalva. A mozgásuk koordinálásával.

Mert egy kellően jó hangulatú és kellően összeszokott disznóvágó csapatnál eljön az a pillanat, amikor a legegyszerűbb dolgok sem magától értetődőek...

A legtovább a böllér úr segédje jutott a PB-gáz palackokkal. A kapuig, szigorúan belülről.

Arra már nem emlékszem, hogy a zárat „megtalálták-e”, de a bezárt kaput biztosan nem nyitották ki, mert azt a csöngetésre –fél órával később– nekem kellett a kulcsért visszamennem.

Ebben az áldott állapotban mindenki nagyon erős főleg a böllér úr segédje, tehát elviszi a 3(!) db PB-gáz palackot gyalog. A PB-gáz cseretelep meg amúgy is közel van (Ja, vagy 3 km) Itt következett az első logisztikai nehézség. Az embernek két keze van (többnyire és általában) a cserélendő PB-gáz palackokból viszont három volt!!! Az tiszta sor, hogy egyet-egyet kezébe tud venni, de hova rakja a harmadikat? Erre aztán jöttek a pajzán ötletek, de ezt az asszonyok leszavazták. Mondván még szüksége lehet rá…

Az ötletbörze végeredménye, vegye a hóna alá.

Na, ekkor én is letettem mindent a kezemből, mert ezt meg kellett néznem.

Két PB-gáz palack a kézben, a harmadik csípőtájékon, mert a gázpalack mégsem napilap, hogy csak úgy a hónunk alá csapjuk.

Menni fog ez fiam – állapította meg Pista bácsi. Megvallom nem osztottam az optimizmusát.

Próbáltam érvelni, javasolni, de a többség másként látta a dolgot.

Vigyen csak egy vagy két palackot - à Nem lehet, három üres van… Ezt nem értettem…

Menjenek többen - à Nem lehet, nem jönnek vissza . (Helyismerethez kötődő női érvelés. Két kocsma is van útközben)

Megyek én à Szó sem lehet róla, normális vagyok? (Szintén női érvelés, adott helyzetben nem igényelt további magyarázatot..)

Végül Pista bácsi értette meg, hogy visszafelé már tele lesznek a PB-gáz palackok és bizony az már nehéz lesz.

Nem azért ám, mert nem bírja el a segéd úr és elejti, hanem lehet, hogy egy kicsit megizzad az pedig nem jó ebben a nagy hidegben, abból csak a baj lesz, meg a megfázás.

Ekkor előkerült a bicikli, melynek láttán a segéd úr bölcsen kijelentette, ezt ő legfeljebb tolja, mert ez nem az ő mérete. (26-os női kerékpár volt az áldozat) Na, azt a cikizést sem tette zsebre. A kis udvarban többen be is akarták mutatni neki, hogy biciklizni bárki tud, mármint rajta kívül. Az eredmény borítékolható volt. Hamar rájöttek, ez a bicikli senkinek sem a mérete, ezért a maradék energiát a 3 db PB-gáz palack felerősítésére használták fel.

Előre vagy hátra, a kormányra vagy a csomagtartóra, egy sorban vagy kétoldalt.

Gumipók és kötél hegyek kerültek elő. Vidáman meg is jegyeztem, Mi készül itt? Kötözött sonka?

Ezt nem kellett volna mondanom, a szúrós tekintetek elől bemenekültem a konyhába.

Lemondó asszonyi pillantásokkal találkoztam. Itt már csak a csoda segíthet - sóhajtozott az anyósom.

A csoda! - kaptam a fejemhez, hát hogy a csodába nem jutott ez eddig az eszembe. Fogtam a telefonom és diszkréten félrevonultam.

A hívás után tisztes távolból tovább néztem a teremtés kissé félrecsúszott koronáit amint megfeszített erővel küzdenek a három PB-gáz palack kerékpárral való felerősítésével.

Hamarosan csöngettek, amit Morzsa kutya kivételével ugyan soha senki nem hall meg, de ő (igen ő, mert családtag) ilyenkor heves ugatásba kezd.

Mentem kaput nyitni, majd ugye vissza a kulcsért, mert hibásan feltételeztem, hogy ennyi készülődéshez a zár nyitása is hozzá tartozott.

Ki zavarja itt munkában az embereket – horkant fel Pista bácsi.

Nyitottam a kapu és ott állt egy fess munkaruhás fiatalember mögötte egy kisteherautóval és ami a LÉNYEG az ajtó elé lepakolva 3 db PB-gáz palackkal!!!

Meghoztam a PB-gáz palackokat, épp itt jártam a közelben. – mondta vidáman.

Na, ezt látnotok kellett volna. Teljes csend, Pista bácsi szemöldöke a homloka közepén.

Ki maga? Honnan tudta, hogy kell nekünk gázpalack és éppen három? – tette fel rögtön a keresztkérdéseket.

Telefonon rendelték, egyébként gázfutár vagyok a Prímagáztól – bizonytalanodott el kissé a fiatalember.

Mindenki rám nézett.

Köszönjük, örülök, hogy ilyen hamar jött – zártam rövidre a dolgot.

Már csak ki kellett szabadítani a kötözött sonkákat, akarom mondani a félig, de igen erőteljesen felkötözött PB-gáz palackokat. Meg fizetni is kellett.

Felszereljem kérdezte készségesen a fiatalember- de megnyugtattam értő kezek sokasága áll rendelkezésre.

Elköszöntünk. A nagy csend még tartott.

Megint Pista bácsi szólalt meg először:

Na?! – amit én úgy értettem, hogy magyarázzam el mi történt.

Arra gondoltam, biztos itt is van Prímagáz gázfutár, ezért felhívtam a központi számot és rendeltem 3 db PB-gáz palackot.

Talán fénykorában Michael Jackson osztogathatta úgy az autogramokat, mint én a gázfutár telefonszámot. Érdekes módon mindenkinek - de tényleg mindenkinek- volt egy legalább akkor papír cetli a zsebében amire a telefonszámot felírhattam. 

Ezután már minden a lehető legnagyobb harmóniában telt el.

A csapat a friss levegőn töltött gázpalack kötözés alatt, valamint a gázfutár megjelenése okozta „sokk” következtében kijózanodott.

Minden ment mint a karikacsapás. Ezért csak kis idő múlva lettem figyelmes arra, hogy Pista bácsi egyre jobban méreget. Meg voltam róla győződve, hogy minden egyes ellenőrző köre alkalmával közelebb jön hozzám és sokkal tovább néz.

Egyre nagyobb zavarban voltam. Nem jól keverem a tölteléket, vagy a disznósajtba való szeletelésével van valami gond.

Végül nem bírtam tovább és a következő körnél megkérdeztem:

Jó lesz ez így Pista bácsi –na nem mintha a kolbászba való beízesített töltelék kevergetésénél valami nagy hibát el lehetne követni.

A, A – legyintett az öreg.

Aztán azt mondjad fiam, honnan volt neked az a sok kütyüd? – mutatott körbe az udvarban.

Az egyik onokámnál - a nagyobbik fiam kisebbik lányánál- két disznót vágunk a jövő héten. Ez-az ott is jól jönne…

A Prímagáz web-shopjából rendeltem, ami egy internetes áruház, amit …– kezdtem magyarázni, nem ismerve Pista bácsi ez irányú ismereteit.

Ja, ja,ez az amikor a számítógéppel kattintgatva már hozzák is amit ott látsz.

Telitalálat, pont erről van szó! - mondtam.

Na ide írjad csak azt a címet, majd az onokám megrendeli ami kell– nyújtotta felém azt a papírlapot melyre a gázfutár telefonszámát is feljegyeztem.

A nap ezután már szinte eseménytelenül telt. Dolgoztunk, ettünk, ittunk (szigorúan alkohol menteset!) A család nagyon elégedett volt a jól sikerült nappal!

Én azonban kutyául elfáradtam a végére, de lelkesített az a tudat, hogy néhány rázósabb helyzetet sikeresen megoldottam.

A búcsúzkodásnál már alig álltam a lábamon.

Pista bácsi külön oda jött hozzám kezet fogni és mintha valami olyat mormogott volna, hogy: Köszönöm! – de ez nem biztos.

JV.

Fél-e a malac a PB-gáztól? (III. rész)
Fél-e a malac a PB-gáztól? (II. rész)
Fél-e a malac a PB-gáztól? (I. rész)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.