Fél-e a malac a PB-gáztól? (I. rész)

Szerintem nem fél a malac a PB-gáztól! Most mondhatod, hogy ez csak egy vélemény, ezért én alátámasztanám ezt néhány gondolattal.

1. Nagy valószínűséggel a malac nem tudja mi az a PB-gáz, hiszen még oly fiatal.
2. Mire művelt disznó korában mégis találkozik a PB-gázzal, általában már nincs ítélőképességének teljes birtokában. Ugyanis már nem él…

Előre elnézést kérek vegetáriánus olvasóimtól, ugyanis most néhány disznóvágási élmény következik. Enyhítendő a tömény kolbász szagot szigorúan PB-gázos szemszögből.

Az első disznóvágáshoz jóval a PB-gázzal való találkozásom után volt szerencsém.

Akkor még csak leendő apósoméknál ez egy igazi társadalmi esemény, extrém sport és túlélő túra volt egyben. A résztvevők többsége -mint tapasztaltam- az extrém és túlélő jelleggel nem igazán volt tisztában...

Az első alkalommal segítettem ahol tudtam (nem sok helyen tudtam), figyeltem, tanultam a mesterfogásokat, csodálkoztam és néha kicsit féltem. Lenyűgözött a böllér profizmusa, és rutinja, hogy erőteljes egyensúlyi problémákkal küzdve is milyen magabiztosan bánik a borotvaéles késsel. Számomra komoly referenciát jelentett, hogy megvolt még az összes ujja, és ez a disznóvágás végén is ugyan így volt…

Azt örömmel láttam, hogy Prímagázos PB-gáz palackot használnak, (ami természetesen az abálás kellős közepén kifogyott), de mint egyetlen józan ember a közeli cseretelepről gyorsan hoztam egy másikat. Lelki szemeim előtt pedig terveztem a következő alkalmat. Ami szebb, jobb és főleg biztonságosabb lesz.

A következő év sajnos kimaradt –pedig nagyon fentem rá a fogamat– viszont az újabb disznóvágásra már erősen felkészülve mentem.
Előzetesen az üres PB-gáz palackot is telire cseréltem gondolva, hogy ez később még jól jöhet és titokban előkészítettem a beszerzett kincseimet.
Mivel már majdnem családtag voltam, ezért néhány dologba akár már bele is szólhattam, és a disznóvágó különítmény javarésze is emlékezett, hogy mintha már láttak volna valahol.
Ja, te vagy az a gázos srác, a PB-gázos ugye, a Prímás?
Rém büszke voltam, hogy így megismernek. Pedig igazából a „tekintélyemet” még csak ezt követően szereztem meg.

Nagyon reggel volt és ugyanennyire hideg, ezért a kemény mag melegíteni kezdett. A harmadik feles kört is udvariasan elhárítva az is derengeni kezdett a többieknek, hogy nem csak azért vagyok gázos, mert PB-gázzal foglalkozom, hanem azért is, mert nem iszom, mármint alkoholt. A kezdeti fejcsóválást követően viszont rögtön kulcspozícióba kerültem. Vállaltam, hogy a kényes odafigyelést igénylő dolgokat kézben tartom. Bár mint később kiderült, egy lelkileg felszabadult társaság mellett ebből több van mint gondoltam.

A negyedik kört már az én egészségemre itták. Azért ezt hajnali négyet követően jó jelnek véltem.

Miután mindenki kellően bemelegedett, a forró víznek való üst is előkerült. Nosza gyújtsunk alá. A fa az igazi mondta Pista bácsi, azzal lehet csak igazán tüzelni.
Kicsit elszomorodtam, most mi lesz, potyára vettem a PB-gázpalackot… Pedig hát hősnek készültem, nem is beszélve a kincseimről!
Üst állványra, láncon lelógat, majdnem földig ér.

Komoly tanakodás! Ez így nem lesz jó, nem lehet alá tüzet rakni!

Próbálták jobbról, balról téglával, deszkával, téglával és deszkával, de nem elég magas. 
Apósom mint igazi férfi –mert ugye Pista bácsinak nem szokás ellentmondani– óvatosan megjegyzi a régi gázzsámolya éppen beférne az üst alá. Valahol meg is van a padláson.
Az öreg dörmögve enged, mégiscsak apósom a házigazda!

Padlásra fel, a szakértő csapat keresgél. Szerintem a disznó már kezdett reménykedni, hogy ő ma itt túl él.
Nem volt szerencséje. Megtalálták a gázzsámolyt. Ahhoz képest elég gyorsan, hogy hányan és milyen állapotban keresték.Alápróbálják az üstnek, tökéletesen illik, hiszen ehhez állították be a láncot két éve…
Remek, elő a gázpalackkal.Ekkor éreztem, hogy eljött az én időm. Mindhárom gázpalack majdnem üres. Upssz…

A cseretelep csak hatkor nyit. Most fél öt van és vége a világnak.
Ha öt órakor még él a malac akkor már nem is érdemes nekikezdeni.
Szóval jöttem én, és illedelmesen megjegyeztem, hogy egészen véletlenül hoztam egy PB-gázpalackot ami történetesen tele van.
Csak egy gázpalackot – dörrent Pista bácsi, ide legalább három kell.

Na, itt nem érezvén a problémát elmagyaráztam, hogy ezzel elkezdjük forralni a vizet, hatkor nyit a cseretelep, akkor kicseréljük a másik három PB-gázpalackot és meg van mentve a nap.
A malacnak vége és mindenki boldog (leszámítva a disznót).

Ez a magyarázat igen nagy bátorság volt tőlem –mint utóbb kiderült–, mert Pista bácsinak nem szokás dolgokat megmagyarázni. Az öreg úgy meglepődhetett ettől, hogy csak úgy csendesen rábólintott.

Folytatása következik...

JV

Fél-e a malac a PB-gáztól? (III. rész)
Fél-e a malac a PB-gáztól? (II. rész)
Fél-e a malac a PB-gáztól? (I. rész)

Képek forrásai:
Wikipédia
Primagaz.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.